Ma még összefognak az iskolapadok,
Ma még kicsik vagyunk, nem vagyunk nagyok.
De majd ha egyszer útjaink elválnak,
Maradjon emléke, e kis barátságnak.
¤ۣۜ..¤
Ha majd egyszer, sok év múlva
Messze visz a sorsunk,
Gondolj arra, hogy mi egyszer,
Jó barátnők voltunk.
¤ۣۜ..¤
Az emlék olyan virág,
Mely nem hervad el soha,
Melyet vihar nem tép,
S szél nem hord tova.
Gyűjtsd tehát csokorba,
Amennyit csak lehet,
S őrizd meg közöttük,
Az én emlékemet.
¤ۣۜ..¤
Kis szobában üldögélek,
Emlékverset írok néked.
Légy boldog, és gondolj rám,
Édes kedves /név/
¤ۣۜ..¤
Majd ha egyszer, évek múltán
Legszebb álmod teljesül,
Emlékezz a múlt időre,
S emlékedben elmerülj.
Vedd kezedbe a szeretet zálogát,
S meglásd eléd varázsolja,
Ifjúságod szép korát.
¤ۣۜ..¤
E könyvet megbecsüld,
Íróit ne feledd!
Mert ki e könyvbe írt,
Az téged mind szeret.